z.zrt

Ősszel még a legextrémebb jegesmedve sem szívesen csápol a szabad ég alatt. Ilyenkor inkább a jó meleg koncerttermeket preferálja mindenki. Ez az év koncertremenős időszaka. És hát valljuk be, nem rossz dolog úgy megnézni egy-egy nagy kedvencünk, hogy nem locsol le egy részegen betámolygó holland sem és nem kell kerülgetni a 13 éveseket, akik már órákkal a koncert előtt nyálcsorgatva várják Jared Letot. De az is tény, hogy legyen szó koncertről, vagy fesztiválról, ha jó a zene, nincs mese, menni kell.

 A 80-as évek zenei világára a metal és pop bandák dominanciája volt jellemző. Az évtized végére azonban beindult egy folyamat, ami azt hozta magával, hogy a 90-es évek elején a nagyhajú, csilli-villi ruhás, füligvigyor lányok helyét szakadt farmeres, kockásinges, ápoltnak messze nem mondható, világfájdalmukról éneklő zenészek vették át a lejátszási és az eladási listák élén.

 A jazz az amerikába szállított ragszolgák népi dallamainak és az európaiak öreg kontinensről hozott zenéinek a keverékéből alakult ki. A rabszolgatartó Amerika a zenészeket amolyan alantas munkát végző rétegnek tartotta, ezért volt többségük fekete, és ezért lett ez az új műfaj a feketék zenéje. A rasszizmusnak köszönhetően ez a jazz sokáig nem kapta meg megérdemelt helyét a zene világában. Európában még a két háború közt is a fertő egyik formájának tartották. Szerencsére ez az 50-es évek elejére megváltozott és a jazz elkezdte méltán megérdemelt térhódítását.

 Tájainkon az elektronikus zenét az emberek hajlamosak a diszkók tüc-tüc borzalmaival azonosítani. Pedig az elektronikus zene sokkal több, mint legális/illegális tudatmódosítószerek nélkül elviselhetetlen, órákig 4 dallamot ismétlő DJ-k műsora. 

 Pozsonyba, pontosabban a Pozsonyi Városi Galériába (Galeria Mesta Bratislavy) az őszre beköltözött a nagyvolumenű művészet. A Mirbach palotában Picasso grafikáit, a Pálffy palotában pedig David LaChapelle 30 fotóját csodálhatják meg az érdeklődők. Mi a hétvégén ez utóbbi kiállításra látogattunk el.

 Világnapokból szinte az év minden napjára esik. Van ilyenje a Földnek, a ∏-nek, a nőknek, a költészetnek és mint a címből kiderül, a zenének is megvan a maga nagybetűs napja. Ennek kialakulásáról tavaly már írtunk, így ebben a bejegyzésben nem fogjuk ismételni magunkat. Helyette összegyűjtöttük a nemrégiben megjelent és a nemsokára megjelenő lemezek legjobbjait, ezzel tisztelegve eme nap előtt.

 Az idei DH tábor zenei felhozatala az eddigi évek legjobbja lett – Quimby, Longital, Szabó Balázs Bandája, Magashegyi,…és a Kiscsillag szolgáltatta esténként a talpalávalót az előadásokon megfáradt táborlakóknak, a zenekarokat pedig rendszerint a Körkép csapata faggatta jövőbeli terveikről, benyomásaikről a tábort illetően, valamint az élet és a zeneipar nagy dolgairól. Az egyik, talán legérdekesebb interjúalanyunk Lovasi András volt - vele a fűben ülve, rumbót kortyolgatva folytattuk az eszmecserét a Kiscsillagról, a Kispálról, nameg magáról a zenéről, mint olyanról.

 …to the faraway towns

Now war is declared, and battle come down

Hétfő délelőtt nyitotta kapuit Közép Európa legnagyobb és leghosszabb fesztiválja, a Sziget. Prince, Pulp, Interpol, Kaiser Chiefs, Kasabian, Bregovic, Xiu Xiu, La Roux, …

 Hétfőn startol 19. alkalommal a Sziget. A legek fesztiválja ez - Európában a leghosszabb, Közép-Európában a legnagyobb, Budapesten a legmenőbb. Az alábbiakban pedig következzék a legtutibb programajánló a Szigetes hétvégére (a többi napét olvashattátok már itt) és egy röpke "goodtoknow".

 ,,Sziget… Hm… Hogy is lehetne bemutatni? Be kell mutatni? Van valaki, aki nem ismeri? Egyáltalán: van valaki, aki még nem volt? ” Körülbelül ez a gondolatsor futott végig a fejemben, miután nekiültem megírni ezt az ajánlót. Na, de essünk csak neki!

 Ha nyár, akkor fesztivál…na de végigfesztiválozott két hónap után még annak is tele van az a bizonyos testrésze a sátorbanalvással, az esővel, a tömeggel és a gumicsizmákkal, akinek olyanja nincs is. Aztán látva egy-egy rendezvény programját, mégis előjönnek az előző évek szép emlékei, és pakolódik az a bizonyos hátizsák, a Facebookra pedig Willie Nelson után szabadon mehet az ,,on the road again" kiírás. Az elkövetkezendő két hét sem az otthonülésről fog szólni, hisz 8-án startol az immáron felnőtté váló Sziget, de akinek túl sok lenne Közép-Európa legnagyobb fesztiválja a maga gigantikus méreteivel és emberkavalkádjával, viszont még fesztiválozna egy jót, annak melegen ajánljuk előző hétvégén a Beseda u Bigbítu névre hallgató cseh fesztivált.

Hogy milyen a Pohoda? Mintha egybe vonták volna a szülinapomat a karácsonnyal, és felhívott volna a dékán, hogy elmarad az őszi vizsgaidőszak. Süt a nap, minden szép színes, az emberek vidámak, és még a zene is jó (amikor ezeket a sorokat írom épp Moby szól a háttérben - ÉLŐBEN!!! :)). De máris visszaszállok a földre, és igyekszek objektíven nyilatkozni Szlovákia leg-leg fesztiváljáról.

 SOLD OUT - lóg a felirat már több mint egy hete a Pohoda hivatalos oldalán. Akinek sikerült jegyet venni, örül magának, akinek még nem, az serényen írkodja az üzeneteket a fesztivál Facebook oldalára…hátha szerencsével jár. Mit tud a Pohoda, hogy MINDENKI ott akar lenni?

 Június elején megkezdődnek a nagy visszaszámlálások…számoljuk a még nem teljesített vizsgákat, a napokat a szünetig, DH táborig, nyaralásig, fesztiválokig. Idén az én első nagy visszaszámlálásom július 7-én ér véget, amikor is a nagy örömmámortól ittasan, hogy sikerült ebből, a legutóbbi használat után csak összedobált sátoralapanyag-halmazból épkézláb sátrat összeállítani, elindulok a tömeg után, és kezdetét veszi a Pohoda. 

 Számomra az augusztus vége évek óta arról szól, hogy fogom a sátrat, hálózsákot, bakancsot és elteszem a szekrény legaljára, azzal a határozott szándékkal, hogy még egy fesztiválozós - tüdőgyulladásos nyarat nem fogok végigcsinálni… Aztán jön a tavasz… Sorban publikálják a fesztiválok line upjaikat, én pedig elkezdek gondolkodni, hogyan lesz időm minél többre elmenni.

 Itt a tavasz, hétágra süt a nap, megtelnek a kávézók teraszai, lehet futkározni, sétálgatni - egyszóval kidugja mindenki a fejét a négy fal közül és élvezi a jó időt. A továbbra kattintva a kedves olvasó megtudhatja, hova érdemes menni, ha már elég D-vitamint gyűjtött össze és kedve szottyan egy kis kulturálódáshoz, annak is a zenei oldalához.

Európa nagyvárosaiban az elmúlt 30 évben komoly szubkultúra kezdett kialakulni - létrejöttek az első foglalt házak (angolul squat).  A foglalt ház receptje egyszerű: végy egy nagyvárost, keress ott egy elhagyatott épületet, költözz be és kezdj el zenélni, festeni - egyszóval alkotni! Ha mindezt komolyan gondolod, pofozd ki a helyet, egyezz meg az önkormányzattal a bérletről, és csinálj belőle egy alternatív kis művésztanyát, ahol a különféle művészeti ágak keverednek. Tegyél bele pár kocsmát, kávézót, könyvtárat, szervezz koncerteket, kiállításokat, színházat, csinálj neki egy kis reklámot és kész is vagy! A végén természetesen mindenki jól jár. A művésznek lesz hol alkotnia, az önkormányzatnak pedig nem kell fenntartania a lerobbant épületet - megteszik azt az ott alkotók -, jönnek a fiatalok, fellendül a környékbeli kocsmák élete; minden szép és jó, akár a mesében. Csak hát, ez nem mese…

 Március 8. és 17. között kerül megrendezésre Prágában, immáron 13. alkalommal, a Jeden Svět (Egy Világ) névre hallgató filmfesztivál. Más ünnepe ez a filmnek, mint a világhírű Oscar vagy Arany Medve. Nincs vörös szőnyeg, a happy end is hiányzik, és sztárok sem villogtatják hófehér fogsorukat a kamerák kereszttüzében. Itt a történet maga az élet, a szereplők pedig nem választották szerepüket, hanem (és elnézést a közhelyért) az élet választotta őket.

A zeneipar, ha a hanghordozók eladási mutatóit nézzük, haldoklik. Az elmúlt 6-7 évben egyre kevesebb lemezt sikerült értékesíteni. Nagy-Britanniában a digitális zeneeladások száma 7%-kal csökkent, a CD-knél ez a szám 12,4%. Ez utóbbi érték még a karácsonyi időszakban is gyenge (CD-t már ajándékba is kevesebben vesznek), valószínűleg ez okozza, hogy a lemezboltok egymás után zárnak be.

Egy augusztusi postban feltettünk egy kérdést: „Mi lesz veled PKO?”Kerestük a miérteket és a lehetséges alternatívákat a jövőre nézve. Aztán októberben elmentünk „jazznapozni” ugyanide, írtuk is, hogy valószínűleg utoljára, de szerintem egyikünk sem gondolt bele abba, hogy ez a több évtizede álló hely pár hónap múlva már egy építkezés helyszíne lesz. 

 A következő hét Pozsonyban a színházrajongóké lesz. November 14-e és 20-a közt zajlik ugyanis az Astorka névre hallgató nemzetközi színházi produkciókat felvonultató fesztivál. Idén a nemzetközi vonalat a norvég, cseh, lengyel, szerb és magyar társulatok/művészek képviselik.

 1975 áprilisában Pozsonyban, a Központi Főiskolai Klubban Peter Lipa és Ján Kasper vezetésével összefogott körülbelül 100 jazzrajongó, és megalapították a Jazzkört, ami lényegében egy zenei iskola volt ‒ koncerteket, előadásokat szerveztek, folyóiratot jelentettek meg. A ma már nem létező szervezet legjelentősebb ,,alkotása” az először 1975 telén megrendezett Pozsonyi Jazz Napok volt.

 Reggel az első gondolatom: ,,a fenébe a Buzzocksszal” (rájuk csörög ugyanis az ébresztőóra); bekapcsolom a gépem – az első klikk a Q zeneajánlója; ülök a metrón, az iPodom végtelen memórijából előtűnik egy rég nem hallott dal, és mosolygok, mert eszembe jut egy szép emlék (máris szebb a napom); délután a könyvesboltban fél órát azon gondolkodok, mi a címe a rádióban elhangzott dalnak; este kinyitunk egy üveg bort a lakótársakkal, kutatok a gépben, milyen háttérzene illene legjobban a napi témához….

 A ’40-es évek vége felé a pozsonyi városvezetés úgy döntött, megépíttet egy épületkomplexumot a már évtizedek óta a városban tartott Duna Vásár számára. A projekt kivitelezése 1951-ben vette kezdetét, egy időben a környező területek rendbehozásával. Mire elkészült (1955), a vásárok megszűntek, így az épületekből kultúrközpont lett (innét a neve: PKO- Park Kultúry a Oddychu - Kultúra és Pihenés Parkja), s egyben a BKIS (Pozsonyi Kulturális és Információs Központ) székhelye.